Néhány évvel ezelőtt-leginkább Géczy Gábor-hatására született meg bennem az elhatározás, hogy kiköltözöm egy jurtába az erdő szélére, és megpróbálok természetközeli életmódot kialakítani, amelyhez szorosan hozzátartoznak az olyan vágyott fogalmak, mint függetlenség, önellátás, kivonulás, önismeret, lelki fejlődés, tudati minőségváltás, tradíció, hagyomány, lelki-szellemi teljesség, természetesség, egység. Száznyolcan fokot kellett fordítanom az addigi életemen, s mikor eljött az ideje, hogy lépjek, egy pillanat alatt cseréltem le a megszokottat az ismeretlenre, a kényelmet az állandó fizikai megterhelésre, a komfortot a bizonytalanságra.
A fizikai szeretettér kialakítása a mai napig folyik, a kemény kétkezi munka a mindennapjaim részévé vált, az alternatív kertművelés, az élelmiszerönellátásra való törekvés, az engem körülvevő környezettel való összhang megteremtése, az állatok gondozása, a velük való együttélés mind fontos részét képezik ennek az útnak. Ez azonban csak az egyik oldala az utamnak, mégpedig a külső megnyilvánulás, mely fokozatosan másodlagossá vált számomra, ahogy fókuszom egyre inkább befelé irányult.
Mikor az ember elkezd tudatosan magába tekinteni, megkeresi a működési formái okait, szellemi rendszere buktatóit, meglátja a saját hibáit, traumáinak forrását, majd dolgozni kezd azok megváltoztatásán, egészen új világ tárul elé, önnön belső kozmosza, amely minden irányban végtelen, megunhatatlan, csodálatos kihívás. Amit belül építek, az kívül is megjelenik, s ahogy kint formálom a teret, az bennem rezonál.
Ez a könyv a külső és a belső út összefonódásáról szól.
